A tudósok szerint a monogámia biztosan fontos szerepet játszik az ember különlegességében.

   A Földet gyakorlatilag egyetlen állatfaj uralja, a Homo sapiens nevű főemlős. Sikere a kultúrának és az együttműködésnek köszönhető.
   Egy nemzetközi kutatócsoport Kim Hillnek, az Arizonai Állami Egyetem antropológusának vezetésével 32 vadászó-gyűjtögető csoport társadalmi szerkezetéről gyűjtött és hasonlított össze adatokat. Megállapították, hogy az eddigi feltételezésekkel ellentétben a természeti népek együtt élő csoportjai túlnyomóan nem vérrokonokból állnak.
   A Science című tudományos folyóiratban közzétett vizsgálat további részleteket is felfed. Más társas állatfajokkal ellentétben a Homo sapiens esetében mindkét nem képviselői elhagyják szülőcsoportjukat, ugyanakkor az ellenkező nemű testvérek gyakran ugyanabban a közösségben élnek. Ez gyarapítja az együttműködő kapcsolatok számát – ez pedig már az ősembernél hozzájárult a kulturális fejlődéshez.
   A kutatók eredményei igazolják a kanadai Bernard Chapais 2008-ban ismertetett elméletét, amely szerint a promiszkuitás – korlátozás nélküli nemi érintkezés – a monogámiával való felváltása indította el fajunk kulturális fejlődését. Miután a férfiak is ismerték gyerekeiket, a családi kapcsolatok száma ugrásszerűen megnőtt, és azt követően is fennállt, hogy az utódok új csoportba kerültek. A rokoni kapcsok által az egyes hordák közti ellenségeskedés csökkent.
   A természeti népeknél alig fordul elő a többes házasság. A vadászó-gyűjtögető népeknél a férfinak ugyanis nehéz elegendő élelmet szerezni ahhoz, hogy több partnert is el tudjon látni - fejtette ki Hill. Valószínűleg így lehetett ez távoli elődeinknél is.