Amikor egy méhkas túlnépesedik, a dolgozó méhek kétharmada az öreg méhkirálynővel az élen elhagyja otthonát és a közeli fák ágain gyülekezik.

   A következő néhány nap során néhány száz felderítőt küldenek különböző égtájak felé, hogy kiválasszák azokat az odvas fákat, amelyek potenciálisan az otthonuk lehet.
   Amikor egy méhcsalád új "otthonba" kénytelen költözni, lakóhelyét demokratikus úton választja ki – állítja egy amerikai kutató, aki szerint az embereknek sem ártana tanulni az együttműködő rovaroktól.
   Thomas Seeley, a Cornell Egyetem neurobiológus-professzora a Méhek demokráciája (Honeybee Democracy) című új könyvében leírja azt a kifinomult eljárást, amelynek során a mézelő méhek meghozzák a lakhely kiválasztásának kulcsfontosságú döntését – olvasható a DailyScience tudományos hírportálon.
   Amikor a felderítők visszatérve a méhrajhoz, táncukkal ismertetik, hogy milyen az általuk talált üreg.
   - A tánc hossza jelzi, hogy mennyire jó a felfedezett hely. A méh képes megítélni a faodú milyenségét és becsületes, mert ha a helyszín csak közepes, a rovar sem „reklámozza” azt túl intenzíven – állítja Thomas Seeley professzor.
   A tudós szerint a méhek döntéshozó folyamata hasonlatos ahhoz, ahogy a főemlősök agyában működnek az idegsejtek. Egyetlen méh a rajban, vagy egyetlen neuron az ideghálózatban sem képes a maga teljességében áttekinteni a dolgokat. Ám ha sok egyed egymástól függetlenül tesz hozzá a közöshöz egy-egy információtöredéket, a csoport képes az optimális döntés meghozatalára. Hasonlóan hoznak kollektív döntést a hangyák is.
   Thomas Seeley szerint az emberek sokat tanulhatnának a méhektől, ami a demokratikus döntéshozatalt illeti. Egy közös érdekek mentén felépülő csoportnak, mint amilyen egy méhraj, ha jó kollektív döntéseket kíván hozni, gondoskodnia kell tagsága sokféleségéről, pártatlan vezetőt kell választania, s nyílt vitákban kell ütköztetni a véleményeket.