Kiderült, hogy akinek lassabban ver a szíve, tovább élhet.

   A rendszeres testmozgás hatására a szívműködés lelassul, mert az edzett szív kisebb munkával is képes olyan teljesítményre, mint annak az embernek a szíve, aki naphosszat a számítógép vagy a tévé előtt gubbaszt.

   A fizikai tevékenység és az azzal járó, lassabb szívműködés jelentőségét két óriástanulmány eredményei is igazolták a közelmúltban. Az egyik vizsgálatban 9193, magas vérnyomás miatt kezelt személy vett részt a skandináv országokban és az Egyesült Államokban. Peter Okin és munkatársai kétféle magasvérnyomás-gyógyszer hatásának összehasonlítása mellett azt is vizsgálták, hogyan alakul a gyorsabb szívműködésűek egészségi állapota a lassabb szívverésűekhez képest.
   A kutatók rendszeresen ellenőrizték a páciensek szívműködését. A lassú és gyors szívműködés határát a nyugalomban mért percenkénti 84 szívverésben határozták meg. Az eredményekből szerint az ennél gyorsabb szívműködésű emberek szív- és érbetegség okozta halálozása 55 százalékkal magasabb a lassú szívműködésűekéhez képest, a bármilyen okból bekövetkező halálozás pedig 79 százalékkal haladta meg lassan verő szívű társaikét.
   Egy másik vizsgálatban Eva Lonn és munkatársai több mint négy évig kísértek figyelemmel 31 531 felnőttet infarktus, szélütés vagy szívelégtelenség szempontjából. Eredményeik, melyeket a Kanadai Szívgyógyász Kongresszuson ismertettek, azt tükrözik, hogy a percenként 58 vagy lassabb pulzusszámú emberek között a súlyos szív- és érrendszeri események 39 százalékkal voltak ritkábbak, mint a szapora szívműködésűek csoportjában.