Őseink túlélési esélyeit jelentősen megnövelte a tápanyagraktárként felhalmozódott zsír.

   A nálunk sokkal izmosabb Neander-völgyi emberek vesztét valószínűleg részben a túlzottan húsra specializált táplálkozás és a rajtuk lerakódó meglehetősen kevés zsírszövet okozta.

   Az energiában gazdag szövet nagy szerepet játszott az ember gondolkodással kapcsolatos képességeinek fejlődésében is – derül ki az origo.hu Scientific American írása nyomán készült cikkéből.
   A Neander-völgyi emberek szinte kizárólag húst fogyasztottak, melyből naponta átlagosan 4000 kilokalória energiához jutottak. A táplálékból azonban szinte semmi energiát nem raktároztak zsírszövetekben, hanem az energia jelentős részét a mai emberénél jóval fejlettebb izomzat használta fel. Ez a táplálkozásmód nagyon sokáig kielégítőnek bizonyult, hiszen a Homo neanderthalensis faj több mint 250 000 évig élt bolygónkon.
   Hanyatlásuk akkor kezdődött, amikor úgy harmincezer éve erősen megritkult a húsforrás. Kihalásukhoz szinte biztosan hozzájárult, hogy táplálkozás tekintetében sem tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez, és nem volt a testükben zsírtartalék, amelyet a nehéz időszakok átvészelésére felhasználhattak volna.
   Fajunk, a Homo sapiens tehát több szempontból is életrevalóbbnak bizonyult a Neander-völgyieknél. Étrendünk sokkal változatosabb és rugalmasabb volt, és amikor mintegy százezer éve kirajzottunk Észak-Afrikából Európába és Ázsiába. Lenyűgözően fejlett anatómiai, gondolkodással kapcsolatos és társadalmi előnyök tárházát hoztuk magunkkal, amellyel a Neander-völgyiek képtelenek voltak felvenni a versenyt. Őseink egyik legfontosabb adaptációs előnye azonban az volt, hogy képesek voltak az energiát zsírszövetben tárolni. Ez a tulajdonság átsegítette őket a szűkös, éhezéssel teli időszakokon, amelyek együtt jártak a gyakran szélsőséges szezonális hőmérséklet-ingadozásokkal.
   Azt mondhatjuk tehát, hogy az emberi kövérség kifejlődése valójában egy rendkívüli evolúciós újításnak tekinthető. Bármely más főemlősfajjal összehasonlítva az embereknek arányosan lényegesen több a testzsírtartalmuk és kisebb az izomtömegük. Egy hathónapos csimpánzkölyök például könnyedén felhúzza magát egy karjával. Egy emberi csecsemő ebben a korban még felülni se tud, viszont zsírszövetei már buzgón munkálkodnak azon, hogy kialakuljanak az emberekre jellemző fejlett gondolkodással kapcsolatos képességek. Az agy fejlődéséhez és működéséhez rengeteg energia kell, így annak jó része átcsoportosul az izomfejlődésről az agyi funkciók fejlődésére.
(A teljes cikk elolvasható az origo.hu/tudomany oldalon)