Színt vált az óceán

Nemrégiben még arra bíztatták az orvosok az embereket, hogy sok halat egyenek. Ma már az is kétséges, hogy néhány évtized múlva lesz-e még hal?

   A Föld kétharmadát borító vízben a halfajták éppúgy pusztulnak a túlzott halászat, mint a táplálkozási lánc alapját képező fitoplankonok a tengerek felmelegedése miatt.

  A földi élővilág felét kitevő planktonok közel száz éve pusztulnak, de kihalásuk 1950 után gyorsult fel igazán, amikor ugrásszerűen növekedni kezdett az üvegházgázok kibocsátása. A mikroszkopikus nagyságú lények tömeges kihalása miatt az elmúlt tizenhárom év műholdas felvételein már látható, hogy a tengerek zöldből kék színre váltanak, jelentette a Discovery News.
   A huszadik század folyamán évente egy százalékkal csökkent a planktonok száma a világ nagy óceánjában, a pusztulás a sarkköröknél a legnagyobb. Ha kevesebb a plankton, a halak sem tudnak táplálkozni. Márpedig a globális halállományt már évek óta súlyosan tizedeli az emberi fogyasztás.
   2002-ben az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete (FAO) azt állította, a világ vizeinek 75 százalékában túlhalásszák az állományt, vagyis fenntarthatatlan sebességgel és mennyiségben fogják ki a halakat, amivel egyre több faj kerül közel a kipusztuláshoz. Az Észak-Atlanti óceán halászata már össze is omlott, állapította meg az ENSZ tagszervezete.
  A tengeri élővilág egyik leggazdagabb fehérje-hordozója, a krill. Ez a garnéla-szerű, gerinctelen tengeri állat, mely a déli-sarkkör vizeiben él, és a jégtakarók alatti vízben lévő algákból táplálkozik, szintén veszélyben van. Méghozzá kétszeresen: a vízhőmérséklet változása miatt az alga-telepek máshogy nőnek, mint régen, másrészt az emberi gasztronómia is felfedezte magának a krillt és alaposan csapolja az állományt.
   A krillt nem önmagában esszük: az élelmiszeripar használja, s a mirelit hal-rudacskákba töltik, hogy növelje a termék tápértékét. A krill pingvinek, bálnák, halak étrendjének alapja, így ha létszáma visszaesik, azzal az egész tengeri tápláléklánc sérül.