Egy erősen vitatott evolúciós elmélet szerint a korai ember már kétmillió évvel ezelőtt felhagyott a nyers ételek fogyasztásával.

   A főzés képessége számos olyan változást hozott, amivel az összes többi állattól különbözővé váltunk.
   A főtt étel hipotézis támogatói új bizonyítékokkal álltak elő elméletük alátámasztása érdekében. A Harvard Egyetem tudósa, Richard Wrangham által a köztudatba ültetett elmélet természetesen megosztja a paleoantropológusokat, éppen ezért Wrangham és munkatársai a kétkedők meggyőzésére empirikus bizonyítékokat halmoztak fel, köztük a tűzön készült ételekhez kapcsolódó evolúciós átalakulásokat, mint a belek és a fogak kis méretét.
   Christopher Organ – aki szintén a Harvardon folytatja kutatásait – kiszámította, hogy amennyiben az ember egyedileg alkalmazkodott a főtt étel fogyasztásához, akkor kevesebb időt kellett töltenie a rágással, mint más főemlősöknek. Ennek teszteléséhez adatokat gyűjtöttek különböző főemlős fajokról és szemügyre vették a rágási idejük és testméreteik közötti összefüggéseket, számításba véve, a különböző fajok egymáshoz való viszonyát.
   Egy emberi méretekkel rendelkező főemlős faj elméletben az ébrenlét 48 százalékát tölti rágással, állapították meg a kutatók. Ezzel szemben az ember mindössze 10 százalékban rágcsál naponta, tette hozzá Organ. A kutatópáros ezután megvizsgálta az őrlőfogak méretét is és megállapította, hogy az ember bőven kiesik a főemlősöket jellemző normál tartományból, testméretünkhöz képest jóval kisebbek az őrlőfogaink.
   Wrangham egyértelműen a főzéssel magyarázza az eltérést, véleménye szerint 1,8-2 millió évvel ezelőtt a Homo erectus és talán egyik közvetlen őse megízlelte a véletlenül tűzbe esett ételt, és ezek a korai emberek megtanulták a tűz főzésre való alkalmazását. Mivel a főtt ételben a sejtfalak részlegesen lebomlanak, jóval kevesebbet kell rágni az ételt és az emésztése könnyebbé válik, ezáltal több táplálékot vehettek magukhoz őseink. Wrangham bizonyítása szerint az így nyert többletenergia tette lehetővé a nagyobb agy kifejlődését és a komplex társadalmi kapcsolatok kiépülését, kiemelve, hogy a kövületekből nyert bizonyítékok szerint az emberszabásúak agya igen gyors növekedésen esett át a fenti időszakban.
   Ezzel együtt más magyarázatok sem zárhatók ki. Ilyen például a húsban gazdag étrendre való áttérés 1,5-2 millió évvel ezelőtt. Bár a nyers hús emésztése nem könnyű, a korai ember elegendő energiát nyerhetett ki belőle, ha összezúzta a húst, vagy a puhább, tápanyagban gazdagabb részeket fogyasztották, mint a máj és a szív, vélik Wrangham elméletének ellenzői, akik kiemelik, hogy a főtt étel elméletnek van egy igen lényeges buktatója.
   Sajnos mind a mai napig nincs bizonyíték arra, hogy a korai ember képes volt a tűz uralmára a Wrangham által említett időszakban. A legrégebbi bizonyítékok a tűz használatára mindössze 790 000 évre nyúlnak vissza; az izraeli Gesher Benot Ya'aqovnál égett kovaeszközöket, magvakat és kőeszközöket találtak. Aiello szerint amennyiben Wranghamnek igaza van, akkor már 1,5-2 millió évvel ezelőtt széles körben alkalmazottnak kellett lennie a tűzrakó, vagy tűgyűjtő helyeknek, máskülönben igen bosszúsak lehettek őseink, amikor a tűz kialudt és a következő lakomáig arra kellett várniuk, hogy a természet újabb tüzet gyújtson nekik.