A medvék, borzok megőrülnek érte, az embernek ősidők óta édessége, gyógyszere.

   A méz színe, illata és aromája attól függ, hogy milyen növényről gyűjtötték össze alapanyagát.
   Hazánkban a méhek több százféle növényt kedvelnek. Legismertebb mézfajták az akác-, a repce-, a hárs-, a napraforgó-, és a gesztenyeméz.
   A méz a természet terméke, attól jó, hogy a természet sava-borsa bekerül a kaptárokba. A méhek kiszállnak és a természetbe található összes édes nedvet behordják, átalakítják egyszerű cukorrá, szőlő illetve gyümölcscukorrá. Ezt aztán megérlelik, tárolják a méhsejtekbe, lefedik, ettől a méz korlátlan ideig eláll. A méhek a mézet magas cukortartalmú nektárból készítik, melyet mézgyomrukban tárolnak. Ehhez hozzáadják saját garatváladékukat, majd a különleges elegyet egyenletesen elterítik a hatszögletű viaszsejtekben. A kaptárban dolgozók a szárnyukkal keltett légárammal párologtatják el a felesleges vizet. A tömény mézben nem képesek az élesztők és a mikroorganizmusok elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg.
   Őskori barlangrajzok tanúsága szerint a méhek és a méz már több évezrede megjelentek az ember életében. A mézet ma is szívesen fogyasztják számtalan jótékony hatása miatt. A keleti kultúrákban a méz egyedülálló módon a mai napig kettős szerepet tölt be: gyógyszer és egyben élelmiszer is. Számos értékes anyagot tartalmaz. B-vitaminokat, biotint, C-vitamint, ásványi anyagokat, nyomelemeket, tíz életfontosságú esszenciális aminosavat, enzimeket, hormonokat és antibakteriális anyagokat.
   A méz táplálja a szívet, növeli az izmok teherbíró képességét, kiváló erősítőszere a sportolóknak, az idős embereknek, a fáradt szervezetnek. Jó hatással van a gyerekek fejlődésére, ajánlják a szoptató anyukáknak is. A gyomorbántalmakra is javasolják, különösen székrekedésre. Nyugtatóan hat az egész testre. Azonban nem szabad túlzásba vinni, mert a testsúlyt is növeli. A mézet kozmetikai termékek, pakolások készítéséhez is használják.
   A méz fajtájától függően idővel megsűrűsödik, kristályosodik: ez függ a méz szőlőcukor és gyümölcscukor arányától. Érdekesség, hogy egyes kultúrákban nem a folyékony mézet fogyasztják. Például a skandinávok nem is nagyon szeretik a folyékony mézet, ők kristályos formában fogyasztják, kipergetéskor kiöntik egy nagy edényekbe, tálcákba, szeletelik, késsel vágják, amikor megkristályosodik és úgy használják édesítésre.