Elég egyetlen érintés és garantáltan megbánjuk, hogy szorosabb kapcsolatba kerültünk vele.

   A csalánról általában mindenkinek a csípés okozta égető, viszkető érzés, és a fájdalmasan lüktető hólyagok jutnak eszébe.
   Ez a barátságtalan növény az egyik leghatékonyabb gyógyszerünk. A csalán kiemelkedően magas C, B, K vitamin, ásványi só és csersav tartalmának köszönhetően számtalan betegség ellenszere.
   Az ősrégi gyógymódot, az urkulációt, vagyis a reumás testrész csalánnal való megcsapkodását a modern szakkönyvek is ajánlják. Gyógyító hatása részben épp kellemetlen csípésének köszönhető. Az egész csalánnövény szára, levelének színe és fonákja sertékkel, azaz csípésért felelős szőrökkel borított. A csalán csípéséért az ezekben a sertékben megtalálható histamin nevű anyag a felelős.
   A méreganyag órákon át tartó melegség érzetet okoz, a bőr kipirul, megduzzad, vérbő lesz és így a csalán salaktalanító, vértisztító hatásának köszönhetően a reumáért felelős húgysav hamarabb kiürül a szervezetből. A gyógynövény egyes gyógyhatásait ma már csak a népgyógyászat tartja számon.
   Ezzel a növénnyel nehezen gyógyuló sebek is kezelhetőek, csersav tartalmának köszönhetően ugyanis összehúzza a sebek felületét. A csalán felhasználásának legelterjedtebb módja azonban belsőleg történik.
   A szúrós csalánlevelek nem csak tápanyagban, és vitaminokban gazdagok, de ízük is kitűnő. Régen levest, főzeléket, párolt ételt készítettek belőle. A csalán sokrétűségét mutatja, hogy nem csak a gyógyászat és a konyhaművészet figyelt fel rá, de az ipar is hasznosítja. A szépségápolásban komoly szerep jut a csalánnak, kozmetikumok előállításának alapanyaga is lehet.