A vakond ugyan hasznos állat, mégis a kertbarátok egyik első számú ellensége.

   Hiába ápoljuk a pázsitot, virágoskertet vagy veteményest szakszerűen, ha egy vagy több vakond garázdálkodik a területen.

   Az alig 20 cm-es állatka naponta a testtömegével megegyező mennyiségű táplálékot fogyaszt el, miután éjjel-nappal vadászik. A föld alatt egyméteres mélységben található odújából számtalan járat ágazik szerteszét, amely összességében százméteres hosszúságot is elérhet. A bosszúságra okot adó vakondtúrás általában a vakond vadászterületének számít. A gyorsan szaporodó halmoknak pedig az az oka, hogy a kis emlős igyekszik minél több rovart, férget, apróbb testű emlőst zsákmányul ejteni.  
   A vakond munkáját emiatt hasznos tevékenység. Megszabadít bennünket a lótetűtől, a meztelen csigától, a pajoroktól, és felássa helyettünk a kertet. Az éremnek azonban két oldala van, hiszen a vakond az olyan hasznos állatokat is elpusztítja, mint a földigiliszta. Ráadásul, ahol túr, ott sokáig a fű sem terem meg. Ahol pedig elszaporodnak a kis ásómunkások, ott az is előfordulhat, hogy a kert beomlik.
   A vakond azok közé az állatfajok közé tartozik, amelyek létszáma az elmúlt évtizedekben töredékére esett vissza. A természetvédelmi állásfoglalások szerint a szántóföldeken, réteken és legelőkön tilos a pusztításuk, de a házi kertekben és a parkokban nem minősülnek védett állatnak. Ennek ellenére mellőzni kell a vegyi módszereket, vannak olyan megoldások, amelynek hatására a vakond magától elköltözik.
A vakondot gyenge látásáért rendkívül jó hallással és szaglással kárpótolta a természet. Bár sokan esküsznek a vakond járatrendszerének nyílásába helyezett petróleumos rongy vagy naftalinnal átitatott ruhadarab hatékonyságára, ugyanúgy, mint a kertbarát boltokban kapható füstpatronokra vagy naftalinos golyókra, ennél természetesebb megoldásokra is van mód. 
   A vegyszermentes módszerek hívei fokhagymával, megtört gyalogbodza hajtásával,  ricinussal  próbálkoznak. A császárkorona és a mérgező tejnedvet tartalmazó nagy sárfű vagy más nevén vakondűző fű kellemetlen szaga miatt hagyományos vakondűző kerti dísznövénynek számít.
   A vakondnak rendkívül jó a hallása, ezért a számára kellemetlen frekvenciák elől messzi földre képes elmenekülni. Elég, ha egy sörös- vagy borosüveget az aljával lenyomunk a földbe, majd a nyakáig befedjük. A szél megszólaltatja a furcsa hangszert, amely egy idő után menekülésre készteti a vakondokat. 
Ennél jóval drágább megoldás a vakondriasztó, amely magas frekvenciájú hangjelzésekkel űzi el az állatokat. Ma már kaphatók olyan napelemes készülékek, amelyek akár harminc négyzetméteres körzetben is megzavarják a föld alatti állatkákat.
   A legegyszerűbb módszer Adamek Mihály kertszakértőtől szerint ha a vakondtúrást eltüntetve a vakond járatát nem tömjük el, hanem szabaddá tesszük. A beáramló levegő, a huzat nyugtalanítja, veszélyre figyelmezteti, és elüldözi a hívatlan vendéget.