- Hallom a hangját – kiáltott fel örömmel a nyakig sáros, egyenruhás férfi, miközben a hatalmas gödör alján hasalt. 

   A körülötte álló emberek óriási izgalommal figyelték a gigászi harcot. A rendőr óvatosan benyúlt a tenyérnyi átmérőjű lyukba és közönsége tapsa, üdvrivalgása közepette kihúzta a remegő, pár hónapos kiscicát a földalatti cső fogságából.
   Mindezt ország-világ láthatta az állatokkal foglalkozó tévécsatorna sorozatának jóvoltából. Az Állatrendőrség című műsor nézői azt is láthatták, hogy a kiscicát, akinek megmentése érdekében több ezer dolláros kárral járó ásatást is végeztek a környéken, a mentőakció után egy olyan csillogó-villogó állatkórházba vitték, aminek láttán a magyar egészségügyön szocializálódott polgár szép csendben sárgulni kezd az irigységtől.
   A világ boldogabb, de mindenképpen gazdagabb felén nem csak mentik az állatokat, de a velük embertelenül, vagy éppen állattalanul bánó gazdáikat is súlyos szabadságvesztésre ítélik, ha nem gondozzák megfelelően jószágaikat.
   A kutyák, macskák, lovak, minden rendű és fajú kis- és nagyállatok nagyobb jogokkal bírnak odaát, mint mifelénk az emberek. Merthogy a jelzett állatrendőrség az Egyesült Államok nagyvárosaiban, vidékein működik. Az állatrendőrök – nem kellene félreérteni a megnevezést – teljes komolysággal védik a vadállat gazdiktól a kiszolgáltatott párákat és kötelezik őket arra, hogy megfelelően bánjanak kedvenceikkel.
   Jó lehet az USA-ban állatnak lenni! Színes bőrűnek, latin-amerikainak, ázsiainak persze már kevésbé, de az egészen más tészta. Maradjunk is csak az állatoknál. Jogaik, és védelmük van. De vajon mi történne, ha itthon is lenne egy ilyen elhivatott állatrendőrség?
   Valószínűleg nem működne. Nálunk ugyanis előbb az embereket kellene megvédeni a jó nagy állatoktól.