Hajlott korú, megfáradt, az élettől már semmit sem váró emberek ültek az idősek otthona világos helyiségében. Egyik társuk ölében egy jóindulatú, ápolt kiskutya feküdt. Átszellemült tekintettel simogatta. A többiek irigykedő tekintettel vártak sorukra.
   Egy amerikai idősek otthonában készült felvételt néztem a tévében, ahol az állatsimogatás gyógyító, nyugtató hatásáról beszélt a szakember. Mindez persze már cseppet sem újdonság, hiszen nálunk is alkalmazzák, például fogyatékkal élők lelki egyensúlyának érdekében. Az állatsimogatás boldogsághormonokat, pozitív energiákat szabadít fel.
   A kutyások, cicások, a vadászgörények, tengerimalacok, patkányok, fehér egerek, és ki tudja még hányféle kisállat gazdái többnyire kiegyensúlyozottabbak, ha megfelelő mennyiségben simogatnak, mint állattalan polgártársaik.
   A világban mind nagyobb a békétlenség. Úgy vagyunk, mint az állatvilág tagjai. Ahol az adott területen túlzottan megnő a lélekszám, agresszívvá, marakodóvá, ellenségessé válnak az állatok, mégha korábban békésen meg is fértek egymással. Mi pedig sokan vagyunk, vagy soknak érezzük magunk körül a nem kívánt egyedeket. Azonos érzés.
   Van megoldás. Mondjuk ki: kutyát, cicát, kisállatot mindenkinek! Aztán jogszabályilag tegyük kötelezővé a napi simogatás mennyiségét, az ebből az államnak bevallandó mennyiséget, mert bizony az államra is ráfér egy kis nyugalom, gyógyulás. Természetesen mindezt az APEH ellenőrzi majd. Minderre néhány hivatalt, minisztériumot, főhatóságot is létre lehet hozni, jó sok tiszteletre méltó, magasan minősített, és még magasabban fizetett munkatárssal, akik kisállataikat simogatva ülnek majd az új kormányzati negyedben, ultramodern irodáikban, és alacsony vérnyomással, végtelen nyugalommal múlatják az időt.
   Aztán ott vannak a politikusok. Egyik pártnak kutya, másiknak macska, esetleg görény lenne az állata. (Kéretik ez utóbbit nem félreérteni!) 
   De szép is lesz, amikor a parlamenti tévéközvetítéskor a korábban oly zaklatott, de addigra már nyugodt lakosság azt látja, hogy választott elei mily békességgel, állataikat simogatva, mindenki üdvére végzik dolgukat.
   Ez a kis szálkás tacskó, teljesen ellazít. Le is teszem az ölemből, mert a végén még írás közben is álomodom...