A kukorica egy igen elterjedt növényünk, amelynek termését számtalan módon használjuk táplálkozásunk során. A legnagyobb mennyiségben takarmányként hasznosul, de sokan kedvelik a főtt csemegekukoricát, használják fel a kukoricalisztet, vagy éppen színesítik az egyes fogásokat kukoricaszemekkel.

   A kukorica Amerikából érkezett kontinensünkre, és az ottani őslakosok nagyon sokféle képen hasznosították. A mexikói indiánoknak még a temetkezési rituáléjában is szerepet kapott e növény, ami gyakorlatilag egy nagyra nőtt egynyári fűféle – írta a Magyarmezőgazdaság.hu.

   A spanyolok csöves gabonának nevezték el a kukoricát, de csak a török hódítók közvetítésével, a XVII. században került hazánkba, ahol első neve törökbúza, a másik, helyenként ma is használatos neve tengeri lett, ami távoli származására utal.
   A kukoricát főként emberi táplálékként és állatok takarmányozására használjuk, de keményítő tartalmából üzemanyag, a bioetanol is készül. Annak ellenére, hogy mennyire sokrétűen felhasználható növény, a konyhában nem túl változatosan készítjük el. Számtalan hasznos ásványi anyagot, vitamint tartalmaz, magas a kalcium, kálium, vas, foszfor, magnézium, rost, fehérje, szénhidrát, keményítő, tartalma. A-, C-, B1-, B5-, B6-, és E-vitamint, szerves sót, ezenkívül karotint, keményítőt is tartalmaz. Jelentős a tápértéke, sok energiát szolgáltat amellett, hogy ízletes. Rosttartalma serkenti a bélműködést, a pattogatott kukorica fogyasztása savlekötő hatású így refluxos betegek tüneti kezelésére alkalmas., emellett segít a fogszuvasodás megelőzésében is. A kukorica B1 vitamint tartalma miatt jó hatással van a közérzetünkre, javítja a szervezetünk stresszel kapcsolatos ellenálló képességét.
   A népi gyógyászat a kukoricabajuszt – a szárított bibeszálat – használta, amely szaponint, cseranyagot, karvakrol tartalmú illóolajat, barna és sárga színanyagot, zsíros olajat, keserű glikozidát, flavonoidokat, káliumsókat tartalmaz. A kukoricabajusz teát belsőleg húgyúti problémák, vesekő, vesehomok, hólyaghurut, húgyúti gyulladások megelőzésére, valamint köszvényre, cukorbajra, ödémára alkalmazzák, de gyakori alkotórésze a fogyasztótea-keverékeknek, mert enyhe vizelethajtó hatású. Köhögés ellen a bajuszt gyakorta a kukoricaszemmel együtt főzték meg, és szüredékét cukorral, vagy mézzel ízesítették, majd forrón adták a betegnek. Régen a kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatással segítették a gennyes sebek gyógyulását. A népi gyógyászat kutatói leírták, hogy korábban a kukorica hajszálgyökereit is használták koszorúér-problémák esetén, de ma már ritkán alkalmazzák – írta a Magyarmezőgazdaság.hu.