Miután 1966-ban azonosították azt az ellenanyagot, amely döntő szerepet játszik az allergiás reakció kialakulásában, azt hihetnénk, hogy az allergia a modern kor betegsége. Nem így van, hiszen például a feljegyzések szerint Claudius római császár fia, Britannicus lószőr allergiától szenvedett, könnyes szemekkel és kiütésekkel reagált az állatok közelségére. Az 1800-as években pedig szénanáthaként jellemezték az állapotot.

   Felmérések szerint világszerte egyre többen küzdenek allergiás megbetegedésekkel. Egyelőre sok kérdés megválaszolatlan még azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen tényezők állnak a probléma terjedésének hátterében – olvasható a Házipatika.com összeállításában.

   Magyarországon átlagosan minden negyedik-ötödik ember allergiás a parlagfűre. Minden évben, amikor a növény elkezd virágozni, az érintetteknél igen kellemetlen tünetek jelentkeznek, kezdve az orrdugulástól a torokviszketésen át, egészen a kötőhártya-gyulladásig. De, hogy nem mindenkit kínoz a parlagfű pollenszórása, annak oka az immunrendszer működésében rejlik, amely egy igen összetett rendszer. Ennek alapvető feladata, hogy megvédjen minket az olyan veszélyforrásoktól, mint például a fertőzést kiváltó vírusok és baktériumok.
   Amint ezek bejutnak a testbe, az immunrendszer felismeri és elpusztítja a potenciális kórokozókat. Csakhogy védekezőrendszerünk sem tévedhetetlen, így előfordulhat, hogy olyan külső ingerekre is támadást indít, amelyek valójában teljesen ártalmatlanok. A parlagfű virágpora például önmagában nem okoz bajt, ha a levegővel együtt belélegezzük, azonban túlérzékenység esetén a fellépő immunválasz már gyulladást, azzal együtt pedig érzékelhető fizikai tüneteket is eredményez.
   Amikor allergiáról beszélünk, valójában az immunrendszer fokozott, kóros válaszáról van szó olyan anyagok ellen, amelyek alapvetően nem jelentenek fenyegetést a szervezetre nézve. Ezeket összefoglalóan allergéneknek nevezzük. Allergiás reakciót persze nemcsak pollenek válthatnak ki, hanem sok más mellett élelmiszerek, rovarcsípések, állatok szőre vagy éppen gyógyszerek hatóanyagai és segédanyagai is. Függően attól, hogy pontosan milyen allergénről van szó és hol jutott a szervezetbe, a fellépő panaszok is igen sokfélék lehetnek, így érinthetik például a szemet, orrot, felső légutakat, torkot, tüdőt, mellkast, gyomor-bélrendszert, bőrt egyaránt. Az esetek zömében ezek a tünetek inkább csak rossz közérzetet okoznak, ritkán azonban akár életveszélyes állapot is kialakulhat allergiás reakció következtében.
   A probléma tehát az immunrendszer tévedéséből ered: az adott allergénnel érintkezve először antitestek termelődnek a szervezetben, ez az úgynevezett szenzibilizáció. A későbbiekben amikor ezek az antitestek ismét találkoznak az allergénnel, beindítanak egy immunválaszt, amelynek során többek között hisztamin szabadul fel, gyulladást generálva. Mindez bárkinél megtörténhet, de ismert, hogy az allergiák többnyire, bár nem kizárólag gyermekkorban jelentkeznek először, illetve viszonylag magas a családon belüli öröklődés kockázata is.
   A genetikai hajlamon túl környezeti tényezők, így például a légszennyezettség is szerepet játszik a téves immunválasz kialakulásában. Az orvostudomány egyelőre nem tud ezen a területen olyan megoldással szolgálni, amely igazán hatékonyan segítené az allergiák megelőzését.
   Prevencióról tehát ilyen tekintetben kevésbé beszélhetünk, azonban ezzel együtt sem szabad beletörődni a kellemetlen állapotba. Az allergiás tüneteket sok esetben akár teljesen ki lehet védeni, vagy legalábbis lehetséges enyhíteni. Az első lépés természetesen az, hogy akinél felmerül az allergia gyanúja, keressen fel egy allergológus szakorvost, aki segíthet felderíteni, pontosan mi áll a panaszok hátterében. A helyes diagnózis ismeretében aztán számba lehet venni az adott páciens igényeinek leginkább megfelelő terápiás lehetőségeket – hívta fel rá a figyelmet a Házipatika.com.