A gólya annak ellenére, hogy az év jelentős részét nem tölti nálunk, egy olyan közkedvelt madarunk, amely ha odafészkel, nem csak lakóhelyünket szépíti és teszi érdekessé, de számtalan vers, dal, irodalmi, képzőművészeti alkotás szereplője is. Sajnos egyre kevesebb tér vissza hozzánk a tavaszonként.

   Az MME elkészítette az 1941-ben indult és ötévenként, legutóbb 2019-ben megismételt, országos fészkelő fehér gólya felmérés adatainak összesítését. Ez alapján idén tavasszal már csak 4000 párt lehetett Magyarországra várni, ami 22 százalékos csökkenést jelez az elmúlt évtizedekben 4800-5500 pár körül stabilizálódott állományhoz képest – tájékoztatta az MTI-t hétfőn az egyesület.

   Az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) Monitoring Központ koordinálásával az egyesület munkatársai és önkéntesei a nemzetipark-igazgatóságok őrszolgálatával együttműködve 7376 fészkelőhelyet ellenőriztek, amelynek során 2952 fiókát nevelő és 588 valamilyen ok miatt sikertelen költésű gólyapár került elő Magyarországon, 2019 nyarán. A 82 pár nélküli madár és az 1396 lakatlan fészek mellett 2358 olyan fészektartót is számba vettek a szakemberek, amelyet valamikor a fehér gólyák számára helyeztek ki a villanyoszlopokra, de már nincs rajtuk fészekanyag.
   Az 1940-es években a mai Magyarország területén 15-16 ezer pár fehér gólya költött. A második világháború utánra ez felére csökkent, majd az 1960-as évek végéig folytatódó visszaesés után több évtizedre 5 ezer pár körül stabilizálódott a párok száma. Az időjárás évenkénti hatásai miatt 4800-5500 pár között ingadozó létszám 4000 párra csökkent 2019-re. A csökkenés főként a Dunántúlon jellemző, ahol az elmúlt húsz évben sokfelé megfeleződött a párok száma.
   Mint a közlemény figyelmeztet: az állománycsökkenés általánosnak tekinthető az alapvetően Európában fészkelő fehér gólya teljes elterjedési területén. Ennek okai között egyaránt szerepel a nagyüzemi mezőgazdaság élőhely-átalakítása és a kemizálás, az elektromos áramütés okozta jelentős mértékű elhullás, a Mediterráneumban (Földközi-tenger térségében) zajló tömeges lelövés, továbbá a klímaváltozás okozta szárazság, a táplálkozóhelyek méretének és minőségének csökkenése.
   Az emberkövető, alkalmazkodó képes fehér gólyák állománycsökkenését az üde, nedves gyepek megőrzésével és természetbarát kezelésével, legeltetésével, továbbá az áramütés okozta elhullás és a Mediterráneumban napjainkban is folytatott madárpusztítás további mérséklésével lehet megállítani – áll a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében.