Neandervölgyiként többnyire azokat szokták embertársaik jellemezni, akik nem a megfelelő társadalmi normák szerint viselkednek, de talán e jelző használói sem gondolják komolyan, hogy sokakban tényleg ott vannak a neandervölgyi ember génjei.

   Az Afrikán kívüli népességben mintegy két százalék neandervölgyi gén található. Egy új kutatás azt vizsgálta, melyek is ezek a gének, és milyen hatásuk lehet a mai életünkre – olvasható a National Geographic írásában.

   A német Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet vezetésével, a dán Aarhus Egyetem, és az izlandi deCODE nevű genetikai intézet szakembereinek közös munkájaként született meg az a vizsgálat, amelyben 27 566 izlandi lakos genomjából összegyűjtött neandervölgyi eredetű gént elemeztek. Arra voltak kíváncsiak, hogy a modern genomban hol találhatóak e gének, és mi a feladatuk, az eredményeket pedig a rangos Nature folyóirat közölte.
   Izland a hosszú időn át zárt közösségben élő lakossága miatt igen fontos „alapanyag” számtalan genetikai vizsgálathoz. Az átlag 2 százaléknyi neandervölgyi gén nem azonos mindenkiben, hanem egyénenként részben eltérő neandervölgyi örökséget hordozunk, így egy igen alapos felméréssel meglehetősen nagy részét össze tudják állítani a neandervölgyi genomnak is a kutatók. Az izlandi genetikai mintákból kiválogatott neandervölgyi eredetű génekből a neandervölgyi genom 38 százalékát sikerült összeállítani.
   A neandervölgyi gének a horvát Vindija-barlang, és az orosz Altáj-hegység egykori neandervölgyi lakóiból erednek, illetve ezen kívül egy kevéske gyenyiszovai gén is megtalálható az „idegen” eredetűek közt a modernkori izlandi lakók körében. Az összehasonlító mérések szerint a neandervölgyi gének a horvát barlangban találtakhoz közelebb állnak, mint az oroszhoz. A gyenyiszovai gének eredetéről a kutatók úgy vélik, hogy valószínűleg a neandervölgyiek segítségével került az izlandi népességbe, mivel ez esetben közvetlen találkozásra az Európa nyugati részéről származó izlandi ősök és az ázsiai gyenyiszovaiak közt nem került sor.
   Nem tartják azonban azt sem kizárhatónak a kutatók, hogy éltek gyenyiszovai emberek az Altáj vidékétől jóval nyugatabbra is, és így mégis sor kerülhetett közvetlen keveredésre a modern emberrel. Ez akár azzal, az egyre több irányból bizonyított, nagymértékű népességmozgással is összefügghet, amelyre a neandervölgyiek korának végét jelentő időszakban, 40-50 ezer éve zajlott.
   Azt is sikerült megállapítani, hogy a neandervölgyi géneknek meglehetősen kis szerepük van jelenkori külsőnk és egészségünk alakulásában. Az izlandi népességben talált neandervölgyi gének közt egy olyan volt, amely egészen kis mértékben csökkentette a prosztatarák kockázatát, egy másik, amely kissé alacsonyabb testmagasságot eredményezett, és egy harmadik, amelyik pedig a véralvadást kissé gyorsabbá tette. Ezeket azonban csak egészen kevés esetben találták meg a kutatók.
   Az izlandi népesség neandervölgyi génvariációiból megállapították, hogy a kb. 50-60 ezer évvel ezelőtti találkozás során számos neandervölgyi egyénből került át gén a modern emberekbe.