Dorottya élvezettel nyalta meg a száját az ízletes és bőséges vasárnapi reggeli után. Ráérősen ment vissza a szobába, pompásan érezte magát.

   Valóban ráért, hiszen erre a napra semmi komolyabb teendője sem akadt. Reggel korán, még reggeli előtt – ezt mindig megtette – lement házuk kertjébe. Szerette ezeket a harmatos, jó illatú reggeleket. Izgalommal szagolgatta a szél sodorta csiklandozóan finom virágillatot. El-elnézegette a gyümölcsfákat, tekintete körbejárta kedvenc birodalmát, majd leült és lustán figyelte a felkelő napot. 
   A kerítésen túl az éjszakai vadászatot pihenő cirmos visszafogottan nyalogatta fénylő bundáját. Ez felkeltette Dorottya figyelmét. Elmélyülten gondolkodott a macskaélet viszontagságain. Így távolból még tetszett is mindaz, amit látott, de barátainak többször jelezte, ki nem állhatja ezeket a csélcsap állatokat.
   A délelőtt nyugodalmasan, pihenőkkel telt el. A család körülötte tette mindennapi dolgát, de ezekből ő már inkább kimaradt. Szerette a nyugalmat. Az ebédre várva kicsit szundikált, és csak a jó illatok hozták vissza a valóságba.
   Az étkezés örömeit ismét kisebb alvással tetézte. A szobába besütött a nap, kellemes, nyugalmas, békebeli hangulatot teremtve. Az egész olyan nosztalgikus volt. Délután úgy döntött, jó lenne egy nagyot sétálni a környéken. De egyedül ez nem tűnt túl vonzónak. Szerencsére a családban mindig akadt vállalkozó, volt, hogy többen is kivonultak. A környékbeliek ilyenkor megnézték őket, olykor össze is súgtak a hátuk mögött, de Dorottya nem sokat törődött ezzel. – Furcsák ezek a népek – gondolta, de rájuk hagyta, nem foglalkozott velük. Tegyen mindenki azt, amit akar, csak őt hagyják békén.
   Annyira imádta a kertet, hogy a seta után még este is lement egy kicsit levegőzni. A család ilyenkor viccesen megjegyezte, na a mi Dorottyánk megy a dolgát végezni.
Hamar elálmosodott. Ágyát, ahogy ô mondta, a vackát mindig maga rendezte el, erre különösen érzékeny volt. Alighogy letette fejét már aludt is.
  Álmában hangos csaholással hajszolta a macskákat és boldog volt, amikor a család tagjai csitítóan megsimogatták. Ilyenkor apró vakkantásokkal, kéjesen nyújtózott el kosarában Dorottya, a négy éves szálkásszőrű tacskó.