Akinek még nem volt idegbecsípődése a derekában, nem maradt kétrét görnyedve és fájdalomtól jajgatva, az nem tudja, miről van szó. Aki viszont már egyszer is belekóstolt e sérülésbe, az attól kezdve másként tekint minderre.

   A közhiedelemmel ellentétben korántsem a becsípődés jelenti a legfőbb gondot. A hirtelen kialakuló, jellemzően néhány nap, rosszabb esetben egy-két hét alatt elmúló fájdalom csupán az egyik legelső figyelmeztető jele a gerincet érintő elváltozásoknak, amelyek megfelelő kezelés hiányában súlyos betegségekhez vezethetnek – elemezte az okokat a Webbeteg.hu.

   A gerinc rugalmas porckorongjainak egyik legfőbb szerepe, hogy enyhítsék a csigolyákra nehezedő nyomást. Ha a porckorong folyamatos túlterhelésnek van kitéve jellemzően a mozgásszegény életmód, a helytelen testtartás, a túlsúly vagy a különféle rossz terhelések, például súlyok emelgetése, egyoldalúan terhelő sportok stb. miatt, idővel veszít folyadéktartalmából és egyre laposabbá válik, ezáltal az egymás fölött lévő csigolyák, és azok ízületi felszínei közelebb kerülnek egymáshoz.
   A csigolyák ízületi felszíneit egy-egy érzőidegekkel teli tok fogja össze. Ha a csigolyák közt csökken a távolság, az addig feszes tok lazává válik, s egy rossz mozdulat hatására becsípődhet a csigolyák ízfelszínei közé. Ez okozza a villámcsapásszerű fájdalmat. A becsípődés következtében a tok be is gyullad, így általában hosszabb szenvedésre számíthatunk.
   A helyzetet súlyosbítja, hogy védekező mechanizmusként összehúzódnak a gerinc melletti izmok, mintegy stabilizálva a sérült területet. A görcsbe rándult izmok nem csak a fájdalmat fokozzák, de megakadályozzák az érintett terület ellazulását, ezáltal a nehezítik a tok kiszabadulását is. A pokoli fájdalommal járó becsípődés kiváltó oka valójában tehát a porckorongok folyamatos túlterhelése miatt kialakuló porckorong ellapulás, amely sajnos az akut panaszok megszűnését követően is megmarad, sőt, megfelelő kezelés híján egyre súlyosbodik, és többek közt porckorongsérv kialakulásához is vezethet.
   A becsípődés csupán az első, bár igen fájdalmas jele annak, hogy itt az ideje komolyan foglalkozni gerincünkkel. Ha megtörténik a baj, elsőre jó megoldásnak tűnhet a fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszer, ám a betegek többsége szerint alig tompítja a kínt, ráadásul csupán átmeneti segítséget nyújt és a fájdalom hamar visszatér. Ennél is nagyobb problémát jelent azonban az a tény, hogy a gyógyszerek csupán a fájdalmat csillapítják, a kiváltó okot nem képesek megszüntetni.
   A régebben ideális kezelésnek tartott ágynyugalomról ma már tudjuk, hogy többet árt, mint használ. A mihamarabbi gyógyuláshoz már az első perctől aktív terápiára van szükség, hisz a mozgás és a különféle manuális kezelések hatására javul a vér- és nyirokkeringés, így gyorsabban távoznak a felhalmozódó, a fájdalmat fokozó salakanyagok, és az érintett terület ellazulásával a tok is kiszabadulhat a fogságból.
   Ha a fájdalom már csökkent és végre ki tudunk mozdulni a lakásból, azonnal kezdjük meg a rehabilitációt, könnyű, erőlködésmentes sétával, főképp természetes talajon. Sokat segíthet az is, ha egy gyógytornásszal betaníttatunk magunknak néhány speciális lazító, nyújtó gyakorlatot. Passzív kezelésként csodát tehetnek a finom kimozgatások, a kötőszövet lazító terápiája, és a kinesio tape (speciális ragasztószalag). Mindezek együttesen segítenek abban, hogy a gyötrő fájdalom mihamarabb elmúljon.
   A tünetmentessé válás korántsem jelent gyógyulást. Ha az akut szakasz lezajlott, forduljunk mihamarabb gyógytornászhoz, mozgásterapeutához, és keressük, valamint egyszer és mindenkorra szüntessük meg a kiváltó okot. Enélkül ugyanis újra és újra jelentkezni fog a fájdalom, és ami még rosszabb, megállíthatatlanul romlik az állapotunk – írta a Webbeteg.hu.