Ha december, akkor készülődés a karácsonyra. Előtérbe kerül az ajándékok vásárlása, az ünnepi vacsora, az ételek kitalálása, alapanyagaik beszerzése és nem utolsósorban a fenyőfa megvásárlása. Ez utóbbi rendre próbára tesz a családokat.

   Műfenyő, földlabdás, vagy kivágott? Ez az első dilemma, amin túl kell jutnunk. A földlabdás vagy cserepes fenyő kedvelőinek a STIHL szakemberei az Agrofórum.hu portálon adtak hasznos tippeket a megfelelő fa kiválasztásához, valamint az utógondozáshoz.

   Akkor érdemes a földlabdás fenyőfa mellett dönteni, ha a későbbiekben lesz helye a fának a kertben, vagy valakinek oda tudjuk ajándékozni. Célszerű kisebb méretű, 1-1,5 méter magas fenyőt választanunk, ugyanis az ekkora méretű növények szinte biztosan megmaradnak. Ha az árusnál a földlabdás fa cserépbe van ültetve, vagy zsákba húzva áll, megvan annak a veszélye, hogy olyat választunk, amelynek esetleg a kiásáskor kárt tettek a gyökérzetében. Ezért, ha tehetjük, mindig nézzük meg a választott fa gyökerét, mielőtt megvesszük.
   Karácsony előtt néhány nappal helyezzük a földlabdás vagy cserepes fenyőfát egy hűvös, de fagymentes helyiségbe, és a fenyő tűleveleit még a feldíszítés előtt vízzel permetezzük. A díszítésnél vigyázzunk, hogy ne sértsük meg a csúcsrügyeket, mert a fa nem fog tovább felfelé növekedni, csak oldalirányban fejlődik. Néhány naponta locsoljuk, és ellenőrizzük, hogy a földje mindig nedves legyen.
   A legnépszerűbb fenyőfélék egyike karácsonyfának a kaukázusi jegenyefenyő, vagy ismertebb nevén Nordmann fenyő. Érdekessége, hogy semmi köze Normandiához, nevét felfedezőjéről, Alexander von Nordmann botanikusról kapta. Népszerűségét nemcsak szabályos, kúp alakú termetének köszönheti, hanem bőrszerű, fényeszöld, 2-3 cm-es tűleveleinek is. A kertben nagy a helyigénye, közepesen szárazságtűrő, a mélyrétegű talajt kedveli, remekül bírja a fagyokat.
   A Magyarországon őshonos, hosszú, 5-7 cm-es tűleveleiről könnyen felismerhető erdei fenyő koronája kifejlődve ernyőszerű. Fiatal korában kérge szürke, kifejletten narancssárga, rozsdavörös színű. Tűlevelei kettesével állnak, a színük szürkészöld. Tobozai szürkésbarnák, 4-5 cm nagyságúak. Az erdei fenyő ellenálló örökzöld, jól tűri a szélsőséges környezeti viszonyokat, de hűvös, párás klímát igényel.
   A duglászfenyő impozáns megjelenésű, koronája kúpos, kérge szürkésbarna. 2-3 cm hosszú, fésűs elrendezésben álló tűlevelei puhák, ezüstös-zöldek, aljukon két fehér csík fut végig. Tobozaiból kilógnak a fedőpikkelyek, amely igazán egyedi megjelenést eredményez. A kert árnyékos, félárnyékos területeit válasszuk neki, itt növekedik majd a legszebben. Ültetés előtt fontos tudni, hogy igen magasra nőhet, akár a 100 métert is elérheti.
   A lucfenyő gyerekkorunk karácsonyi emlékeit idézi. Gyorsan növő fenyőféle, magassága akár az 50 métert is elérheti. Egyenes törzsű, kérge vöröses-szürkésbarna színű. Örvökben álló ágain a tűlevelek 1-2 cm hosszúságúak, színük fényeszöld. Tobozai lefele csüngenek, 10-15 cm nagyságúak, világosbarna színűek. A lucfenyő a szárazságot rosszul tűri, páraigényes. Legszebben a tápanyagban gazdag talajon fejlődik.
   A szabályos koronájú ezüstfenyő tűlevelei ezüstös-kék színűek, szúrósak, viaszosak. Csüngő tobozai világosbarnák, a finoman fogazott tobozpikkelyek papírszerűen vékonyak. A talajra nem igényes és a szárazságot, városi levegőt is jól tűri. A törpe növésű ezüstfenyő szabályos alakú, legfeljebb 1 méter magasra nő. Tűlevelei ezüstösek, kevésbé szúrósak. Hasonlóan az alapfajhoz, a talajban nem válogat, de a napfényt kedveli, így a kert fényben gazdag területére ültessük – olvasható az Agrofórum.hu oldalon.