Az ember számtalan tulajdonságáról tartjuk azt, hogy genetikusan meghatározott, olykor még azokról is, amelyeket a neveléssel, oktatással szed magára az illető. Arra valószínűleg kevesen gondoltak, hogy a kutyaszeretet is összefügghet a genetikával.

   A Scientific Reports című folyóiratban publikált tanulmány svéd és brit kutatói, szerzői a Svéd Ikerregisztert használva több mint 35 ezer ikerpár genetikai összetételét vizsgálta meg, hogy megnézze, van-e öröklődő eleme a kutyatartásnak – írta a Medicalxpress.com.

   Tove Fall, az Uppsalai Egyetem professzora, a tanulmány egyik vezető szerzője elmondta, meglepődve tapasztalták, hogy egy személy genetikai összetétele a jelek szerint nagy mértékben befolyásolja, hogy az illetőnek van-e kutyája. Hozzátette: az eredmények hasznos információkkal szolgálhatnak az ember és kutya kapcsolatának jobb megértéséhez a történelmi és modern időkben egyaránt.
   Fall szerint, noha a kutyák és egyéb háziállatok világszerte megszokott tagjai a háztartásoknak, nagyon keveset tudni arról, hogy milyen hatással vannak az emberek mindennapjaira és egészségére. A szakember szerint könnyen lehet, hogy néhány emberben erősebb a született hajlam arra, hogy háziállatról gondoskodjon.
   Ismereteink szerint a kutyák voltak az első háziasított állatok, legkevesebb 15 ezer éve vannak szoros kapcsolatban az emberrel és úgy tartják róluk, hogy jelentősen hozzájárulnak gazdáik jólétéhez és jó egészségéhez. Carri Westgarth, a Liverpooli Egyetem munkatársa úgy véli, hogy a mostani eredmények azért fontosak, mert azt sugallják, hogy a kutyatartás egészségre gyakorolt jótékony hatása, amelyet néhány tanulmány kimutatott, talán részben a vizsgálatba bevont emberek különböző genetikai összetételével magyarázható.
   A mostani tanulmányból kiderült, hogy az egypetéjű ikerpárok esetében a kétpetéjűekhez képest jóval gyakrabban fordul elő, hogy mindkettőjüknek van kutyája. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kutyatartás hátterében genetikai okok is állnak. A szakemberek szerint a tanulmányból ugyan nem derül ki pontosan, hogy melyek az érintett gének, de legalább első ízben bizonyítást nyert, hogy a genetika és a környezet nagyjából egyenlő szerepet játszanak abban, hogy valakiből kutyatulajdonos lesz-e.